Szó szerint kimagaslasz a mezőnyből 192cm-es magasságoddal! Mennyire használod ki testi adottságaidat a pályán?

 

Mikor először, 2006-ban csabára kerültem, akkor nem volt szükségem arra, hogy a testi adottságaimra támaszkodjak, mivel két év kemény atlétika edzés után a magyar megyei bajnokságban megszokotthoz képest igencsak gyorsnak számítottam. Értem ezalatt azt, hogy védőként ha kétszer le is cseleztek, rögtön utolértem újra a támadókat és újra próbálkoztam. Ma már -pláne 3 év kihagyás után -, közel sem járok ahhoz az erőnléthez és sebességhez amivel régen rendelkeztem, ezért kénytelen vagyok most már az adottságaimra jobban támaszkodni. Értem ezalatt azt, hogy kissebb faltokat elkövetni, testtel elzárni és megpróbálni megakadályozni, hogy versenyfutásra kényszerítsenek.Összefoglalva, mondhatom, hogy mostanra kénytelen vagyok jobban támaszkodni az adottságaimra, mint a megszerzett képességeimre.

 

Úgy tudjuk Lengyelországban jártál, ott rúgtad a bőrt valahol?

 

Jártam bizony, volt szerencsém fél évet eltölteni egy Krosno nevű városban, de még ily messze hőn szeretettet városomtól és csapatomtól (250km) sem tudtam elszakadni a labdarúgás gyönyörétől. Kevésbé fellengzősen: igen minden hétfőn volt lehetőségem focizni, amivel majdnem minden héten éltem is. Egy baj volt csak, hogy spanyol "cimboráim", mert én bizony nagyon nagyon szeretem a spanyolokat, eléggé idegbetegek voltak és néha nem jártak messze attól, hogy összeverekedjenek a lengyelekkel. Ezért egy idő után már sajnos nem láttak ott minket szívesen. Ettől függetlenül én azért mentem, csak nem a spanyolokkal, hanem a törökökkel... :D

 

Tagja voltál te is a rettenthetetlen Lovász legénységének! sokat változott azóta a klubb helyzete?

 

(Kevesebb a bagoly a pálya körül... :D) A helyzetet meg attól függ, hogy milyen szempontból nézzük. Anyagi helyzet tudomásom szerint akkor se volt éppen rózsás, habár ebből mi nem sok mindent érzékeltünk Ferenc testvér álhatatos munkájának köszönhetően, hiszen szerzett nekünk két új mezgarnitúrát, etetett-itatott minket.A bajnokságban elfoglalt helyünk viszont messze jobb volt a mostanitól. Akkoriban is általában egy, vagy csere nélkül álltunk ki a meccsekre, de legalább mindig megvoltunk.Ezzel az utóbbi időkben úgy hallottam, hogy gondok voltak, de mostanra szerencsére ez is megoldódott.

 

És végül mit vársz a jövőtől?

 

Én leginkább azt várom, azt szeretném, hogy a csapat egy egységgé kovácsolódjon, ami szerencsére a régi emberekkel nem lesz nehéz, de úgy gondolom, hogy az új emberek is, vagyis bocsánat, a számomra új emberekkel is hamarosan sikerül megtalálni a közös hangot. Azután, vagy ezzel egy időben szeretném ha a csapat megindulna felfelé a tabellán, de ez szerintem mindannyiunk vágya, amihez viszont elengedhetetlen, hogy a csapattársak ismerjék egymást, egymás képességeit, nagy közhellyel élve akkor is tudjuk, hogy hol mozog a másik a pályán, ha oda se nézünk. Mindenféleképpen szeretnék megélni még egy legalább olyan szép korszakot Hejőcsabán mint a sokat emlegetett Lovász-éra volt.
És ha már ilyen "nagy" publicitást kaptam, akkor most szeretném elmondani a tervemet/tervünket a régebbi játékosokkal karöltve, ami nem lenne más mint egy pár hét, vagy egy hónap múlva esedékes szalonnasütés a Gárdonyinál. A részletekről később, addig is Hajrá Holcim, Hajrá Fiúk!